Az adventi koszorút régen az emberek otthon készítették advent első vasárnapján, ezzel is felkészítve lelküket karácsony ünnepére. A várakozás idejében fontos szerepe van az adventi koszorúnak, amit fűzfából készítettek eleink.
Hozzávalók: 12 db fűzfavessző, csipkebogyó, fenyőágak, 4 db méhviaszgyertya
A koszorút 8 fűzfából fonták össze szorosan. Középre 4-4 vessző adta a keresztet. Ezeket a vesszőket kellett kihegyezni, majd beilleszteni. Középre egy fonat kerül, amire csipkebogyót tettek. A csipkebogyó ISTENFA. A piros szín az élet színe: vér, örök élet szimbóluma. A csipkebogyó télen is bírja, tehát a leghidegebb időkben is az életet képviseli. Miután a csipkebogyókat beillesztették, a lányok fenyőágakat tűzdeltek a koszorúba az óra járásának megfelelő irányba (ahogy a Nap körbejárja a Földet).
Az adventi koszorú akkora volt régen, mint két kezünk ölelése. A koszorún szabályos négyzet alakban, az égtájaknak megfelelően szorították a fűzfaágak közé. A gyertyák egyszínűek voltak és régen kizárólag méhviaszgyertyát helyeztek ide.
A koszorú készítésénél az egész család együtt volt. Közben énekeltek, imádkoztak, elcsöndesül a lelkük. A körkereszt képe ISTEN pecsétje, ennek a szimbólumnak a megvalósítása rendezi lelkünket.
Minden vasárnap egyre több gyertyát gyújtottak meg. Advent első vasárnapján a Kelet felöli gyertyát ebéd után sötétedéskor gyújtották meg. Hétről-hétre egyre több gyertya ég és látjuk a szoba vagy konyha sarkait, ahol meggyújtják a gyertyákat. Lelkünkben egyre éreztük a Fény, Jézus születését.
A koszorú készítésének leírását Molnár V. József előadása alapján jegyeztem le. További érdekességek hallhatók a következő előadásban: http://video.google.com/videoplay?docid=6613616385057779225