A költözés a régi világban sokkal egyszerűbb volt, mint manapság. Az élet rendje az volt, hogy a fiatalok megházasodtak és több generáció élt közösen a szülői házban. Szerencsés esetben tudtak csak építkezni általában a szülői háztól nem messze. Sok esetben ugyanazon a településen élték le az emberek egész életüket, nem távolodtak el gyökereiktől. Manapság egészen más a helyzet, ritka az az ember, aki ugyanabban a faluban, városban él, ahol gyermekkorát töltötte és az emberek életükben több alkalommal is költöznek. Aki sokszor költözik, nem találja önmagát ill. keresi önmagát. Ennek a tendenciának is a hatása az, hogy egyre több ember nem érzi magát biztonságban és nincsen valódi otthona, mert a gyökerei hiányoznak.
„Az ősi ház, az ősi föld éppoly elválaszthatatlan tőlünk, mint testünk valamely tagja, mint lelkünk valamely része. Ha meg kell válnunk tőle, nyomorékok vagyunk mindholtunkig.”
Gárdonyi Géza
Néhány tipikus élethelyzet, amikor költözünk:
- Házasságkötés után,
- Ha bővül a család, gyermek születik,
- Válás következtében,
- Munkahely, iskola miatt,
- Haláleset,
- Megváltozott igények miatt pl.: időskorban kisebb lakásba vagy városból vidékre stb.
Örömöt vagy bánatot okoz maga a költözés ténye?
A költözés oka nagymértékben befolyásolja hozzáállásunkat. Vágyunk rá vagy kényszerűségből kell elköltöznünk? A félelem a változástól az a tényező, ami leginkább hátráltathatja az ember abban, hogy lépjen. Az otthon nyújtja az ember számára az állandóságot, a biztonságot, a menedéket, ahová visszahúzódhat a külvilág elől. Amikor költözünk, meginoghat a biztonságérzetünk.
“Semmi sem állandó csak a változás maga.” (Héraklitosz)
Gondoljuk végig ezt a folyamatot, azzal, hogy elengedjük a régit, teret engedünk az újnak. A költözködés mindenképpen egy átmeneti állapot, amikor már nem lakunk a régiben, de még az új házban, új lakásban sem. Az összevisszaság kissé rendezetlenné teheti az ember lelkét. Nemcsak fizikailag fárasztó, hanem lelkünknek is idő kell, ahhoz, hogy rendeződjön.
Idő és költözés
Megérett az idő a költözésre? – tehetjük fel magunknak a kérdést. Kiegyensúlyozott esetben az embernek nyugodtan van ideje összepakolni, „kivonni” energiáit a régi otthonból és „átvinni” azokat az új otthonába. Ha nem hirtelen kell összepakolni és gyorsan, kapkodva költözni, akkor az ember könnyebben felkészíti a lelkét erre a változásra. Szól a közmondás, hogy „a jó munkához idő kell”.
Az ember életkora is befolyásolhatja a költözéshez való hozzáállást. A csecsemőknél, tipegő kisgyermekek még nem kötődnek olyan erősen otthonukhoz (mert nem olyan erősek a gyökereik), mint az óvodáskorú és az iskolás gyermekek. A gyerekeket megviselheti, ha kiszakítják őket a megszokott közösségből. A fiatalabb generáció könnyebben változtat otthont, rugalmasabb, viszont az idősebb korosztály ragaszkodik a legjobban otthonához, emiatt ők nehezebben változtatnak lakhelyet. „Öreg fát nehéz átültetni” – mondja a népi megfigyelés.
Az ember, aki a saját házát építi…
Ha az ember maga építheti a házát, akkor részese annak a hosszú folyamatnak, amíg egy ház elkészül. Az alap kiásásától kezdve látja az egyes részek felépülését és tudja, hogy mennyi munka van benne. A legtöbb esetben, mire a ház felépül már annyira várja, hogy beköltözhessen, hogy nem számít neki a régi, ahonnan kiköltözik.
Új otthon – új élet – új lehetőségek
A költözés kiváló alkalom arra, hogy valóban változzunk, változtassunk életszemléletünkön, életmódunkon és megújuljunk. Már azzal, hogy átválogatjuk tárgyainkat, rendezzük gondolatainkat. Környezetünk lelkünk folytatása és minden tárgy, amit őrzünk utal lelki állapotunkra.
El tudom-e engedni a múltat?
A fogyasztói társadalomban hajlamosak vagyunk a felhalmozásra. Nem is vesszük észre, hogy mennyi felesleges tárgyunk van, csak akkor, amikor be kell dobozolnunk dolgainkat és az új helyre kell szállítani. A költözködés során az is kiderül, hogy mennyire ragaszkodunk régi emlékeinket, túl tudunk –e lépni azokon vagy visszük magunkkal tovább. A rendetlen emberek is kapnak egy új lehetőséget, mivel minden holmit át lehet válogatni és rendezetten lehet továbbvinni azokat. Régi szerelmes levelek, naplók, emléktárgyak, kinőtt, divatjamúlt ruhák, nem használt elektromos berendezések…és még sorolhatnám.
Amikor a fiatalok kirepülnek a szülői házból sok esetben hagynak ott holmikat. A régi emléktárgyak, nem használt cuccok energiaelakadást okoznak és ezzel a szülők megújulását hátráltatják. Olyannal is találkozhatunk, hogy a gyermek már sok-sok éve elköltözött a szüleitől és még mindig érintetlen a szobája, ugyanúgy van minden, ahogy otthagyta. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy mennyire kötődik szüleihez ill. a szülők hozzá. (Ki nem tudja elengedni a másikat?) Normális esetben, amikor elköltözik az ember a szülői házból, szétválogatja dolgait és amire nincs szüksége azt nem hagyja „szülei nyakára”.
Tudatos költözés
A költözködés nyugodtabban zajlik le, ha sikerül tudatosan kezelni és elfogadjuk ezt a változást életünkben. Maradjunk a jelenben, ne rágódjunk a múlton és ne aggódjunk a jövő miatt. A költözés egy olyan élethelyzet változás, ami legtöbb esetben stresszt okoz, ezért nagyon fontos, hogy lelkileg is ráhangolódjunk. Aki lélekben rugalmas és könnyen alkalmazkodó típus, azt a költözéssel járó változás sem viseli meg annyira.
„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Tamási Áron
