A karácsonyi szokásokban és hiedelmekben megőrződtek a téli napfordulóhoz, az évkezdethez és Jézus születéséhez fűződő hagyományok.
December 24-én, Ádám-Éva napján adták elő az ún. paradicsomjátékot, amelyben a bűnbeesés történetét jelenítették meg. Ezen a napon szigorú böjtöt tartottak és a karácsonyi vacsorát az éjféli mise után fogyasztották el. A háziasszony mindent előre kikészített, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztania. A család együtt imádkozott és elsőként mézbe mártott fokhagymát, diót ettek. A fokhagymának gonoszűző szerepet tulajdonítottak. Az alma is elmaradhatatlan volt a karácsonyi asztalon, egy almát annyi felé vágtak, ahányanan az asztalnál ültek és együtt elfogyasztották a jelenlévők összetartását erősítve. A szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma a család egészségét biztosították. A néphit szerint, ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos gubát, halat esznek, akkor a következő évben bőségben lesz részük. A családtagoknak mindenből kellett enni, inni. Szokás volt a család halottainak is megteríteni és minden ételből egy keveset tányérra tettek. Karácsonykor dióval jósoltak, a tálból kivett jó dió egészséget, a rossz betegséget, bajt jósolt. A karácsonyi vacsora után a morzsát nem szabad kidobni az ünnep végéig, mert megóvja a ház lakóit a betegségtől. A szemetet sem ajánlatos kivinni a házból, mert a szeméttel a szerencse is távozik. A néphit szerint söprögetni is csak az asztal alá szabad.
Az asztal egész héten át terítve volt minden háznál, hogy a látogatókat, köszöntőket is megkínálják. A karácsonyi asztalra vagy alá, vagy a közelébe helyezett tárgyaknak, eszközöknek különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Mágikus erejűnek tartották pl. a karácsonyi abroszt, később sütőabrosznak használták, hogy a termés bő legyen, és a kenyér is megkeljen. A karácsonyi abroszt advent csendjében hímezték az asszonyok. Az asztal alatt a megszületett kisded szalmája fénylett, így a házakat a betlehemi istállóhoz hasonlatossá tették. Ezt a szénát, vagy szalmát karácsony után az állatok alá helyezték vagy megetették velük, hogy szaporák, egészségesek legyenek. Az asztalra vagy alá magvakat is raktak, a következő évre jó termését, a bőséget varázsoltak.
Karácsony napján szokás volt házról-házra járni családostul, ilyenkor a harag is megszűnt, mert bocsánatot kértek és megbocsátottak egymásnak az emberek. A szeretet ünnepét a család békességben töltötte együtt.
A legismertebb karácsonyi népszokás, a betlehemezés. Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal járnak házról házra. Szent énekekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.
A tűznek is fontos szerepe volt karácsony éjjelén. A születő fényt jelképezték az égő gyertyák, amit házasságvarázslásoknál is használtak. Az eladósorban lévő lányoknak olyan gyertya fénye mellett kellett öltözködni az éjjeli misére, amelyik már égett egy lakodalmon. A gonosz szellemeket, boszorkányokat különböző zajkeltő eszközökkel űzték el ezen az éjszakán. Advent négy vasárnapján az adventi koszorú gyertyái égtek, hétről hétre eggyel több. Az adventi koszorút fűzfaágakból készítették és a körkereszt szimbólumot is megjelenítették. A körkereszt ősi védelmi szimbólum. A kör az „Anyaisten formája”, a kereszt a „Fiúisten” jele, melynek közepe a megnyilvánult világot, az ember jelképezi. Az alaposztás a világ tér-idő szerkezetének megidézője. A kör középpontja hatalmas energiákat tartalmaz. A világ közepét szimbolizálja. Itt lép be Isten a világba.
A karácsonyi életfa, termőág a karácsonyfa elődje. A megújuló természetet jelképezi. Rozmaring-, nyárfa és kökényágakat kötöttek össze és lefelé a mestergerendára vagy a szobasarokba függesztették fel. Dióval, piros almával, mézeskaláccsal díszítették. Vízkeresztig hagyták a szobába. A karácsonyfa állítás német eredetű szokás az 1920-as évektől terjedt el Magyarországon. A karácsonyi ajándékozás új szokás, régen a karácsonyfa és a rajta lévő édességek jelentették az ajándékot.
December 25-én karácsony első napján munkatilalom volt, csak a legszükségesebb munkákat csinálták meg. Ezen a napon nem főztek, a maradékot ették meg. Egyes helyeken még a hamut és a szemetet sem vitték ki a házból, mert úgy gondolták, hogy a szerencsét vinnék ki a házból. Tilos volt e napon a kölcsönkérés és a kölcsönadás is.
A regölés december 26. és Újév közötti időszakban történt. Férfiak járták a falut, akik termékenységvarázsló énekeket adtak elő. Köszöntötték a háziakat és a lányos házaknál, újdonsült házasoknál „párokat összevarázsló” énekeket is mondtak. A csodaszarvasról is énekeltek, aki égitesteket hordoz, szarvain pedig gyúlatlanul égő gyertyákat (csillagok) tart. A regös a régi magyarok varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A regösök kifordított báránybőr kucsmát és bundát viseltek.
December 27-én, János napjához kapcsolódott a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg ember és állatot gyógyítottak vele.
December 28-án aprószentek napján élt a vesszőzés szokása. A vesszőzéshez általában fűzfaágat, korbácst használtak. Óvatosan megcsapkodták a lányokat, asszonyokat, gyermekeket, hogy egészségesek maradjanak.
Forrás: Tátrai Zsuzsanna- Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
