A kapuhoz nagyon sokféle szimbolikus jelentés társítható: az ismeretlen felfedezése, titokzatosság, találkozás, hazatérés, elhatárolódás, védelem. Az energetikai térrendezés elvei szerint a kapu jelképezi auránk határait. Mivel a ház jelképezi az embert, a kert, az udvar az auráját. A kapu a legelső kapcsolódási pontunk a külvilággal, amikor kilépünk házunkból. Továbbá itt dől el a hozzánk érkezők első benyomása rólunk.
Milyen lehet a kapu? Zárt, nyitott, egyszerű, díszes, túl díszes, rendezett, igénytelen, tiszta, piszkos stb. Tehát sok mindent elárul gazdájáról. A kapu őseinknél nem egyszerű funkcionális tárgy volt, hanem nagyon sok más funkciója volt azon kívül, hogy behatárolta és védte a telket.
Nézzük a magyar térrendezésben milyen jelentéstartalmak kapcsolhatók hozzá. A magyar őstörténetben a kapu az imádkozás és az ítélkezés színhelye is volt, de a varázslás és a gyógyítás számos praktikája is a kapuhoz fűződik. A kapunak nagyon fontos szerepe van a magyar lakodalomban is. A menyasszonyért érkező kérők zárva találják. Énekelnek,hogy kinyissák, de csak a találós kérdések megfejtése után vághatta el a vőlegény a jelképes sorompót, a kapuban kifeszített szénakötelet.
A falusi utcaképet megvizsgálva a legfontosabb tényező a kapuk rendezettsége, díszítettsége, harmonikus megoldása. Az első benyomást a házról és annak tulajdonosairól már a kapuban megkapjuk. Természetesen az utcaképet nagyon meghatározza, hogy milyen szabályok szerint kell építkezni az adott településen (pl.: szabálytalan beépítés, előkertes beépítés, utcavonalas beépítés stb.) A magyar nép építészetben a kerítésekhez hasonlóan a kapuknak is nagy változatosságát találjuk. A legősibbnek tekinthető forma a sövényfonásos kapu, majd a leveles kapu és a gémes kapu is jellemző volt. Az egyszárnyú nagykapukat követte a kétszárnyú kapu, ahol már egy kiskaput is találunk a gyalogos közlekedés számára. Ennek legismertebb formája a székelykapu. Erdélyben gyakoriak a fedeles kiskapuk is, amelyek nemcsak a kapu védelmét, hanem az előtte várakozók védelmét is biztosították.
A fedeles nagykapuk nemcsak Székelyföldön, hanem Észak Magyarországon is megtalálhatóak.
Az utcai kapu az idők folyamán a porta díszévé, rangjának kifejezőjévé vált. A magyarságot jellemző díszítő kedv és képesség bontakozik ki egy-egy kapu elkészítésénél. Nagyon fontos, hogy őseink gonddal, szeretettel készítették kapujukat. A pozitív gondolatok ereje „beleépült” a kapukba. A kiskaput utcaajtónak hívták, s nyílását embernagysághoz méretezték. Két hatalmas gerendából készült az ajtófélfa, ezekre került keresztbe a szemöldökfa, amire felépítették a tetőt.
Néhol galambdúc is került a tetőfedél alá. A galambok őseink hite szerint (főként a fehérek) a lélek jelképei voltak. Szokás volt régen, ha valaki egy házba békés szándékkal látogatóba ment, vitt magával búzát, kölest vagy kendermagot, amit a galambok felcsipegettek. Ha valakit már ismertek a galambok,akkor a tenyeréből is elfogyasztották a magokat. A háziak pedig hamar észrevették a vendéget és örömmel nyitották ki előtte a kaput. A fehér galambok ma is a béke és a szerelem szimbólumai. A magyar térrendezés szerint minden ajtó, minden kapu és általában minden nyílás a nőiséget jelképezte. Szerelmi népköltészetünkben a nyitott ajtó a vetett ággyal van összekapcsolva.
„Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár.
Kinyílik az ajtó magától,
A szeretőm gyenge karjától.”
A kiskapu aljában van a küszöbgerenda. A kapun sokszor szerepel t az építtető neve, az építtetés dátuma és üdvözlő, védő kapu felírat.
„Áldás a bémenőknek, üdv a kijövőknek.”
„Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.”
„Jó szívű barát, béjöhetsz.”
„A világ utat mutat azok számára, akik tudják hova akarnak menni.”
A bejáratot őseink a jurták elé helyezett lókoponyákkal védték. A ló a nap állata, ezért fontos védőszerepe van. Később, amikor már az emberek a házaikat körbekerítették hagyománya lett a díszes festett és faragott kapubejáratoknak, amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve az égboltot jelképezte, a kapuszárnyon pedig sokszor látható volt a Nap képe. A Hold is sokszor ábrázolták és a csillagokat a szögfejekkel jelképezték. A szögfejeket egyenként kifaragták gömbölyded rozetta vagy csillagalakúra. Ez nagy őszinteségre utal, hogy a szögeket nem akarták eltüntetni a kapukon, épp ellenkezőleg, művészien kidolgozva a kapu ékességévé emelték a szerkezeti elemeket.
Azt, hogy a magyar térrendezésben fontos, hogy a dolgoknak funkciójuk legyen alátámasztja az is, hogy a kaput is nagyon sok mindenre használták. Holdnaptárként is használták, a nagykapuk szárnyain 28 függőleges lécet raktak, amelyek hegye holdalakúra faragták. Jobbról balra haladva a rovásírás irányával megegyezően faragták a növekvő Holdat, középen volt a telihold, ettől balra a fogyó hold. A kapuszárny egyik szélén egy, a másik szélén két léc volt, amelyekre nem faragtak holdsarlót, ezek jelképezték azt a három éjszakát, amikor a hold nem látható. A házigazda minden nap rovátkákkal jelölte az idő múlását. A kapuk akár 50 évig is szolgálhattak naptárul. Gyakorlati célja és haszna az volt, hogy szántás, vetés és kerti vetemények ültetésének idejét a holdnaptárhoz igazították.
A kapuk díszítésén sokszor láthatunk mértani formákat ill. virágdíszítéseket, figurális elemeket.
Hullámvonalas ágak, levél és virágdíszek jellemzőek. A lecsüngő tulipánok és a rózsamotívumok nagyon jellemzőek, továbbá a napformájú virágdíszek. A fűzérdísznek – ami ívre faragott levelekből, virágokból és gallyacskákból állt – védelmi szerepe volt. Őseink a kellemes illatú növényekről: a kakukkfűről, a rozmaringról, gyöngyvirágról és a fenyőről azt tartották, hogy a szellemek és a boszorkányok annyira irtóznak , hogy olyan kapun, ajtón vagy ablakon, amelyen ilyen növény gallya vagy ilyenből készült füzér van, be nem mennek. A tulipán a Szent Hármasság jelképe.
A kapuk fűzérdíszének alsó végén, ahol a minta becsavarodik mindig valamely virág- vagy kalászcsokrocskát szoktak faragni. Ahány eladó lány van a házban annyi búzakalászt szokás a kapufélfára metszeni. Ha egy lány férjhez ment vagy meghalt, egy kalász lefaragtak. A kalász a nőiesség jelképe, de ugyanezt a szimbolikus jelentést társítják a gyöngyvirághoz, a liliomhoz, az iszalaghoz és a szegfűhöz. A kapuszárnyakon sugárzó Napnak is kiemelt szerepe van. A kaputükörnek nevezett Nap-forma késztette a belépőket, hogy mielőtt áthaladnak a kapun, nézzenek szembe saját magukkal és vizsgálják meg lelkiismeretüket. A Nap Jézus jele a magyar szimbolikában.
Egyik népdalunkban szerepel a „nyitogatom a fellegajtót” kifejezés. Őseink egyszerű cselekedetekkel, imával igyekeztek a helyes úton. A kapuhoz való hozzáállásuk, annak fontosságának, spirituális szerepének való felismerése is bizonyítja, hogy milyen magas szellemiség vette őket körül.
Őseink tudták, hogy mit miért csináltak. A mai ember sajnos sokszor céltalan, elveszik a világ nyüzsgő forgatagában. A magyarok népi építészetében, népművészetében föllelhetők a több ezer éve letisztult értékek, minőségek, amelyeket mi bármikor segítségül hívhatunk. A kulcs a kezünkben van, rajtunk múlik, hogy kinyitjuk -e vele a „fellegajtót”…
