Amikor az ember egy lakást örököl, akkor az nem csupán az anyagról szól, hanem megkapja a bentlakó életének hagyatékát, azaz lelki és szellemi örökségét is. Sokan rögtön arra gondolnak, hogy el szeretnék adni a lakást ill. házat, azaz szabadulni szeretnének attól a „csomagtól”, amit kaptak.
Mi lehet ebben a kapott „csomagban”?
A magyar térrendezés holisztikus szemléleten alapul, egyszerűbben megfogalmazva a „minden mindennel összefügg” elvet követi. A lakás tehát nem csupán egy tér a fizikai világban, hanem benne van egy energiaminőség, ami a benne szokásos életmód lenyomatáttartalmazza. A lakók gondolkodásmódja, érzelmi és ösztön élete is kivetül a tárgyi környezetbe. Egy adott energiamintázat tehát kényszerítő tényezőként hathat az emberre, ha nem tisztítja meg a teret az otthagyott energiáktól. Ezért fordulhat elő pl.: az, hogy egy alkoholt elutasító ember beköltözik egy olyan lakásba, házba, ahol korábban alkoholisták éltek és ő maga is az ital fogságába kerül. Nyilván az sem véletlen, hogy miért pont azt a lakást választja. Az alábbi történet is ezt a hatást mutatja.
„ A házat a nagyszüleim építették, de a nagypapám meghalt, amikor kész lett és a mamám egyedül élt benne sok éven keresztül. Miután meghalt, évekig üresen állt a ház. Én párkapcsolatban éltem, amikor eladtam a lakásomat és élettársammal beköltöztünk ebbe a házba. Kapcsolatunk nem tartott sokáig, egyedül lettem.”
Mit üzennek a tárgyak?
A tárgyak bizonyos üzeneteket hordoznak, azaz azonkívül, hogy az ember megfog egy-egy tárgyat és csupán az anyagot látja benne, még sok más erő kapcsolódik hozzá, amelyek érzékelhetőek. A tárgyakat élővé teszi a történetük, a hozzájuk kapcsolódó gondolatok, érzések, emlékek. A tárgyak üzenetének megfejtésében segíthet a színek, formák szimbolikus jelentésének az ismerete. Az adott tárgy működése is hordozhat üzenetet, pl.: egy nem működő nászajándékba kapott óra a lakás középső részén mutathatja, hogy valami megállt a házasságban.
Hogyan hathat az ember személyiségére az örökölt tárgyak?
A legfontosabb, amire érdemes odafigyelni az, hogy milyen hatással van ránk. Szívesen elhelyezzük otthonunkban, kellemes emlékek fűződnek hozzá? Boldogsággal tölt el, ha ránézünk az adott tárgyra és eszünkbe juttatja egykori tulajdonosát? A magyar térrendezés szerint, ami pozitív érzéseket kelt bennünk, az táplál bennünket. Tehát az ilyen örökölt tárgyak olyan örökölt tulajdonságokat, személyiségvonásokat tükrözhetnek, amikkel ha azonosulunk, akkor építi személyiségünket.
Miben segít a válogatás?
Az örökség átválogatása sok esetben nem olyan egyszerű, hiszen ki is kell pakolni, üríteni az „élettelen” teret. Különleges ez a helyzet, mivel az örökösnek kell átválogatni a hátramaradt dolgokat. Ilyenkor az embernek egy kicsit olyan érzése lehet, mintha kutatna, mivel olyan helyekre néz be, ahová egyébként nem tenné. Pl.: a fiók mélyére, ahol levelek, feljegyzések vagy éppen egy személyes élményeket taglaló naplóra is bukkanhat. Ha az elhunyt közeli hozzátartozó, akkor nehezebb lehet a dolog, hiszen a gyász ilyenkor felerősödhet. Ez természetes folyamat, amit érdemes engedni, hogy átéljük. Általában azoknál húzódik el a gyász egy éven túlra, akik elfojtják belső érzéseiket, fájdalmukat.
Ragaszkodás az elhunyt tárgyaihoz
Több családnál találkoztam már olyan esettel, hogy nem akartak tudomást venni a családtag haláláról és az elhunyt minden személyes tárgyát úgy hagyták, mintha ezek továbbra is használatban lennének. Vannak, akik hónapokig, szélsőséges esetben évekig nem tudnak az örökölt lakásban tartózkodni, nemhogy az elhunyt tárgyaihoz nyúlni ill. túladni azokon. Az ember nagyon tud ragaszkodni tárgyakhoz, főleg, ha azokhoz érzelmek kötik. Belevetíti a másik személyt és az ő hiányát igyekszik pótolni ezekkel a tárgyakkal.
Fenti sorokat gondolatébresztőnek szántam egy olyan témáról, amiről azt gondolom, hogy többet kellene beszélni. A halál, a gyász manapság tabutémának számít, mintha az emberek félnének tőle. Pedig természetes folyamat, ahogy az öregedés és az elmúlás is az. A régi világban nem jelentett ekkor gondot az sem, hogy az elhunyt hátrahagyott dolgait rendezzék. Ma a fogyasztói társadalom világában ez nehezebb feladat. A lelki feldolgozásról nem is beszélve, ami sokszor „idő hiányában”elmarad. Az örökség mára egyre inkább csupán anyagi kategória, bízom benne, hogy a lelki és szellemi örökség is tiszteletet kap.
